Szia Panna!

Végre hazaérkeztél, nehezen meg is találtuk egymást az állomáson..és jött a 4 nap otthon, együtt.

Pénteken elkísértél engem a doktor nénihez. Sokáig aludtál, elég gyorsan készültünk el - persze a nyugodt tejivás megvolt a kanapén..
A kedvenceid voltak, vérvétel és ultrahangos vizsgálat! :--) Csendben üldögéltél, segítettél a nővérkének..és még reggelit is kaptál, amit a Kossuth téren sikerült megenni.

És utána jött az őrület. Kiderült, hogy kedden is volt már hőemelkedésed, köhögni is elkezdtél újra..nehéz éjszaka volt, hajnalban már mellettem voltál a nagy ágyban.
2 óra körül elkezdtél fázni és remegni, ilyen még nem volt..a lázmérő alig mutatott többet 34 foknál..pedig forró volt a homlokod. A mentők persze nem jöttek ki, pizsamában-mezítláb takaróba tekertelek és rohantunk a "szj" kórházba, mert ugye több kerületnek csak ott van gyerek-ügyelete..
És közben hánytál is.. A kórházba érve kapust nem találtunk, a sorompók nyitva voltak, nagyon nehezen találtunk az épületre, ahol a csengő nem működött, az ajtó zárva volt..
És megvizsgáltak. 10 perc adminisztráció után. Nem tudunk meg semmit.
Rád adtam a száraz pulcsimat és zoknimat (viccesen néztél ki), majd haza..

És következett egy nagyon anyás, nagyon hisztis nap.
Ez nem kívánom senkinek. Mivel éjszaka nem aludtál, fárad voltál nappal, és hiába ébredtél délután, nagyon nyűgös voltál, csak a sírás volt egész nap...
Délután kaptál egy szőrös kis majmot, hogy gyógyulj..

Persze fürdés nélkül mentél aludni, de 10-kor ismét kezdődött a játék, így ismét elmentünk a kórházba, ezúttal sebészet ügyeletre (2-re egyébként is vártak minket délután a köldököd miatt, de aludtál..).
Szerencsére volt ott egy gyerekorvos is, aki megvizsgált, de sokat nem tudtunk meg - nyáron lesz a kis műtét..

Vasárnap szintén semmi sem volt jó, ezeket a napok nem voltak a kedvenceink...

Hétfőn már játszótéren is voltunk, medencében pancsoltál, az étvágyad is jobb volt..ma pedig már oviban vagy, reméljük visszazökkensz a kerékvágásba..